Erdélyi Fejedelemség
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Az Erdélyi Fejedelemség a 16. század közepétől a 17. század végéig Erdély területén fennálló állam volt, amelynek története a magyar történelem fontos részét képezi.
A fejedelemség a mohácsi csatavesztést követő kettős királyválasztás következményeként jött létre. Az Oszmán Birodalom által támogatott Keleti Magyar Királyságból alakult ki, mikor II. (Szapolyai) János lemondott a királyi címről. Így ő lett az első erdélyi fejedelem János Zsigmond néven.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Földrajzi kiterjedése
A fejedelemség a történelmi Erdély területén kívül a volt Magyar Királyság más területeit is birtokolta. Ezt a széles területsávot nevezték latin szóval Partiumnak (magyarul „Részek”). A János Zsigmond és a Habsburgok között 1571-ben létrejött speyeri szerződés értelmében ide tartozott Máramaros, Bihar, Zaránd, Közép-Szolnok, Kraszna, Arad és Temes vármegyék teljes területe.
[szerkesztés] Történelem
[szerkesztés] A fejedelemség kialakulása
[szerkesztés] Keleti Magyar Királyság
Bővebben: Szapolyai János[szerkesztés] János Zsigmond
Bővebben: János ZsigmondJános Zsigmond
Szapolyai János magyar király, és Isabella, I. Zsigmond lengyel király lányának fia.Még születési évében 1540-ben, a rákosi országgyűlés magyar királlyá választja, de nem koronázzák meg. Hatalmi a keleti országrészre terjed ki. 1541. május 25-én a török szultán Erdélyt a "fiának fogadott" János Zsigmondnak adta. Isabella, 1551 tavaszán Ferdinánd elől, kinek hadai megszállják Erdélyt, Lengyelországba távozik, ahonnan 1556 szeptemberében tér vissza. Az országgyűlés János nagykorúságáig, megbízza a királyi teendőkkel. Isabella 1559- ben hunyt el. Dávid Ferenc hatására vallászabadságot hirdetett és megszüntette a törvényes államvallást. Az 1568-ban összeült tordai országgyűlés kimondja a szabad vallásszabadságot, a templomok közös használatát, kiteljesedett a Reformáció Erdélyben és kialakult a négy elfogadott vallás rendszere. A törvényhozás nyelve magyar lett! János Zsigmond igen művelt ember volt, nyolc nyelven olvasott és beszélt, szenvedélyes kömyvbarát volt, támogatta Bakfark Bálint Erdélyi tartózkodását. Katolikusnak született, a reformáció hatására áttért lutheránusnak, később reformátusnak, s végül unitáriusként halt meg.1566-ban Szulimán szultántól szövetség levelet szerzett, amely tartalmazta Erdély számára a szabad fejedelemválasztás jogát. János Zsigmond 1570 speyeri egyezményben lemond választott királyi címéről, és először használja az erdélyi fejedelem cimet. Az egyezmény ratifikálása után négy nappal János Zsigmond 1571. március 10-én elhunyt. sírjánál Dávid Ferenc búcsúztatta a dévai várban. Jelentősége, hogy Erdély számára kijelölteaz utódai álta is járható külpolitikai irányt: Erdély akkor élhet békességben, ha egyrészt a német, másrészt a török barátságát is bírja. Az ő fejedelmsége idején alakult ki a fejedelmi hatáskör, s a fejedelemség sajátos intézményei is ezalatt születtek meg.
[szerkesztés] A Báthoryak kora
[szerkesztés] Báthory István
Bővebben: Báthory István[szerkesztés] Báthory Zsigmond
Bővebben: Báthory Zsigmond[szerkesztés] A fejedelemség első válsága
[szerkesztés] A 15 éves háború kora
Bővebben: Tizenötéves háború[szerkesztés] Bocskai-felkelés
Bővebben: Bocskai István[szerkesztés] Báthory Gábor
Bővebben: Báthory Gábor[szerkesztés] Erdély virágkora
A hosszú válság után az 1613-48 közötti időszak az Erdélyi Fejedelemség virágkora volt. A magyar nemesek, a kollektív nemességet birtokló székelyek és a városi kiváltságokat élvező szászok a másik két magyar országrész lakosságához képest jómódúak voltak, és az ország egész lakossága biztonságban élt.
[szerkesztés] Bethlen Gábor
Bővebben: Bethlen GáborBethlen Gábor fejedelem gyulafehérvári udvarában a tudományok és művészetek bőkezű támogatásra találtak. Bethlen Gábor a protestáns uralkodók oldalán sikeresen avatkozott be a harmincéves háborúba.
[szerkesztés] I. Rákóczi György
Bővebben: I. Rákóczi György[szerkesztés] A fejedelemség hanyatlása
[szerkesztés] II. Rákóczi György
Bővebben: II. Rákóczi György[szerkesztés] Az Apafiak kora
Fő szócikk: I. Apafi Mihály és II. Apafi Mihály
[szerkesztés] Rákóczi-szabadságharc
A Rákóczi-szabadságharc leverése után Erdély urai több, mint 150 évig a Habsburgok lettek. Hatalmukat megszilárdítandó németajkúakat telepítettek a Bánságba és Szatmár vidékére, így a Királyföldet és Szászrégent, valamint Bukovinát is beleszámítva lényegében „bekerítették” Erdélyt. A terület belsejében lakó magyar etnikai tömböt a Kárpátokon túlról betelepülő kb. 400 ezer román (növelve a már ott élő románok számát) tovább aprózta. (Lásd még a Betelepülések és betelepítések Magyarországra c. szócikket is.)hp
[szerkesztés] Az utolsó erdélyi tatárjárás
Az utolsó erdélyi és egyben magyarországi tatárjárás 1717-ben volt.
[szerkesztés] Politika
[szerkesztés] Önálló államiság
Az Erdélyi Fejedelemséget sokszor nevezik önálló országnak és a magyar állami szuverenitás egyedüli őrzőjének a három részre szakadt történelmi Magyarország korszaka alatt. A fejedelemség az Oszmán Birodalom vazallusa volt ugyan, de ez nem jelentette a törökök közvetlen uralmát az ország fölött. Ez inkább két uralkodó kölcsönös szerződése volt, amelyet az erdélyi fejedelmek önként vállaltak.[1]
A függő viszony mindkét ország számára előnnyel járt. Erdély számára a török védnökség egyenesen az önálló állami léte biztosítékát jelentette a szüntelenül fenyegető Habsburg Birodalommal szemben. Az ország uralkodóit az erdélyi országgyűlés szabadon választotta. A megválasztott fejedelem ugyanakkor hatalmi jelvényeit a szultántól kapta, uralkodásához annak jóváhagyására volt szükség. Az erdélyi fejedelem évi adót (haradzs) fizetett az Oszmán Birodalomnak, kül- és hadügyeiben általában nem cselekedett a szultán egyetértése nélkül. Belpolitikájában azonban teljesen független volt. Erdélyben nem állomásozott török hadsereg. Csak a szultán nagykövete volt jelen Gyulafehérvárott, ugyanúgy ahogy az erdélyi fejedelemnek is állandó diplomáciai képviselete volt Isztambulban (az úgynevevezett „Erdélyi Ház”).[2]
Az erdélyi fejedelmek többnyire igyekeztek nem tenni olyan lépéseket, amelyek sértették volna a török szövetséget, például kerülték a Magyar Királyság újraegyesítésére irányuló nyílt külpolitikai tevékenységet. Cserébe a szultán is lemondott az erdélyi belpolitikába való beavatkozásról és a fejedelmek önállóságának bármiféle korlátozásáról. Ha ezzel próbálkozott volna, akkor az Erdélyi Fejedelemség, mint az egykori Magyar Királyság utóda, a magyar királyként uralkodó Habsburgok közbelépésére is számíthatott volna. Bár ez a Habsburg közbelépés sohasem bizonyult valóban hatékonynak, de a lehetősége elég volt ahhoz, hogy az erdélyi fejedelem visszarettentse vele a törököket. Ez volt az erdélyi fejedelmek híres „hintapolitikája”.
Erdély így valóban önálló állam volt, szemben a havasalföldi és moldvai vajdasággal. A törököknek ugyancsak hűbéres két román állam a belpolitikájában sem volt önálló, ugyanis a szüntelenül a hatalomért versengő vajdajelöltek kiszolgáltatták országukat a török szultánok kényének, akik mindig a saját - sokszor Isztambulban nevelkedett - kegyeltjeiket ültették trónra.[3]
[szerkesztés] Valláspolitika
A 16. században szinte az egész magyarság a református (kálvinista) vallás híve lett, amely a Habsburgokkal való szembenállással is összekapcsolódó „nemzeti ügy” lett. Miközben Nyugat-Európában a kegyetlen vallásháborúk tomboltak, az első erdélyi fejedelem, János Zsigmond az 1568-as tordai országgyűlésen a világon elsőként törvényben rögzítette a lelkiismereti és vallásszabadságot. A reformáció erdélyi támogatása óriási hatást gyakorolt a magyar tudomány és a magyar nyelvű irodalom fejlődésére is.
[szerkesztés] Népesség
[szerkesztés] Etnikai megoszlás
[szerkesztés] Kultúra
[szerkesztés] Lásd még
- Erdélyi fejedelmek listája 1526 - 1711 között
- Magyar államfők listája
- Magyar kormányfők listája
- Árpád-ház
- Erdélyi vajdák 1526 előtt
- Nádor vagy Nádorispán
- Országbíró
- Horvát bánok listája
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Erdély története, Budapest, 1986
- Az önálló Erdélyi Fejedelemség Magyarok a világban - Kárpát-medence, Régiótanulmányok
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ „A kétlenség (kénytelenség) cselekedtette velünk oly protektort keresnünk, kinek szárnya alatt azok (a Habsburgok) ellen magunkat országostól megoltalmazhatnánk. Az én tetszésem és tanácsom az én hazámhoz ez: hogy valamíg egyéb nem lehet benne, a török nemzettel való egyességet szenvedhető károkkal is megtartsák, tőle el ne szakadjanak, hanem útonmódon kedvét keressék.” Bethlen Gábor végrendeletéből (Forrás: Bakos Annamária: Bethlen Gábor külpolitikája)
- ^ http://www.aetas.hu/2003_2/2003-2-20.htm Erdély és a török Porta viszonya a mai romániai történetírásban, Aetas, 2003/2
- ^ Erdély története I. kötet/IV/1. A Keleti Magyar Királyságtól az Erdélyi Fejedelemségig Lásd az "Ország születik" című fejezetet!
 |
Ez a történelmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
Erdély-portál összefoglaló, színes tartalomajánló lap
![Immagine:Pix.gif [it]](/it/wiki/Immagine:Pix.gif.html){kind=link}
![그림:Ammonia-3D-balls-A.png [ko]](/ko/wiki/그림:Ammonia-3D-balls-A.png.html){kind=link}