Anna Andrejevna Ahmatova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Anna Andrejevna Gorenko

Anna Andrejevna Ahmatova 1922-ben; M. Nappelbaum fotója

Született

1889. június 11. Bolsoj Fontan, Orosz Birodalom

Elhunyt

1966. március 5. Domogyedovo, Szovjetunió

Nemzetisége

orosz

Művésznév

Anna Andrejevna Ahmatova

Anna Andrejevna Ahmatova polgári neve: Anna Andrejevna Gorenko, oroszul: Анна Андреевна Ахматова (Горенко) (1889. június 11. vagy június 23. Bolsoj Fontan, Ogyessza mellett, Ukrajna – 1966. március 5. Domogyedovo, Moszkva mellett, Oroszország), orosz (szovjet) költőnő.

[szerkesztés] Élete

Tengerésztiszti családban született. Tanulmányait Kijevben a Kijevi Egyetem Jogi fakultásán végezte. 1910-ben költözött Szentpétervárra. Apja ellenállása miatt kezdett tatár nagyanyja családnevét használva verselni.

1910-ben férjhez ment és európai utazásokra indult. Megfordult Olaszországban és Párizsban ahol megismerkedett Amedeo Modigliani-val. Ezek az utazások rendkívül nagy hatással voltak későbbi életére és művészetére.

1918-ban elvált első férjétől, és újra férjhez ment. Első férjét Nyikolaj Gumiljovot 1921-ben letartóztatták és agyonlőtték.

1922-ben ismét elvált és harmadszor is férjhez ment.

1938-ban letartóztatták első házasságából született fiát, Lev Nyikolajevics Gumiljovot (szabadulást követően ismert etnogenezissel foglalkozó történész-filozófus) és 10 év kényszermunkára ítélték.

1949-ben ismét letartóztatták férjét N.N. Punyint (művészettörténész), és első házasságából született fiát. Férje 1953-ban, a lágerben meghalt, fia csak 1956-ban szabadult.

[szerkesztés] Költészete

Első verseskötete az Este (Вечер) 1912-ben jelenik meg ezt hamarosan újabb verseskötetek követik. A Mandelstam vezette akmeista csoporthoz, csatlakozik. Ennek az irányzatnak és Ahmatova lírájának is a század elején divatos szimbolizmussal ellentétben a reális a mindennapi élethez kötődő motívumukból való építkezés az alapja. Ahmatova költészetének már ekkor megkülönböztető sajátsága a mély kontrasztok a melankolikus, tragikus hangulatok és a világos ujjongó hangulatok váltakozása. Az 1917-es forradalomban nem vesz aktívan részt, de a 20-as években irt verseiben elítéli az emigrációt. A 30-as évektől lényegesen megváltozik költészete. Az 1935–40 között írt önéletrajzi ciklusát a Rekviem-et (Реквием) csak jóval halála után 1987-ben adják ki. Költészetével egyre jobban szembe kerül a szovjet rendszerrel így 1946-tól 1956-ig teljes megjelenési tilalom alá esett.

1962-ben irodalmi Nobel-díjra jelölik, de a díjat ebben az évben John Steinbeck kapja. 1965-ben az Oxfordi Egyetem díszdoktorává avatják.

Ahmatova költészetét klasszikus egyszerűség, tiszta stílus és pontosság jellemzi. Verseinek melódiája és mély lírája fogja meg elsősorban olvasóit.

Anna Andrejevna Ahmatova az orosz irodalom egyik legnagyobb költőnője.

[szerkesztés] Verseskötetei

• Este 1912
• Fehér csapat 1917
• Útilapu 1921
• Anno domini 1922
• Fűzfa 1940
• Hat könyvből 1940
• Válogatott versei 1961
• Idő futása 1965

[szerkesztés] Forrás

• Világirodalmi Kisenciklopédia (Akadémiai Kiadó, Bp.)

[szerkesztés] Külső hivatkozások

A Wikimedia Commons tartalmaz Anna Andrejevna Ahmatova témájú médiaállományokat.

• Anna Ahmatova képeken

Ez az irodalmi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Ez az orosz személy életrajzát bemutató lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!