Érsekújvár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 47° 59′ 8’’, k. h. 18° 9′ 28’’47.9855555556, 18.1577777778

Érsekújvár (Nové Zámky)
Érsekújvár címere Érsekújvár zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Nyitrai
Járás	Érsekújvári
Turisztikai régió	Nyitramente
Rang	város
Polgármester	Ing. Pischinger Géza
Irányítószám	940 01
Körzethívószám	00421 (0) 35
Népesség
Teljes népesség	41 469 fő +/-
Népsűrűség	571 fő/km²
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	119 m
Terület	72,5653 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Érsekújvár
é. sz. 47° 59′ 8’’, k. h. 18° 9′ 28’’47.9855555556, 18.1577777778
Érsekújvár weboldala
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
megnézi • vitatja • szerkeszti a sablont

Érsekújvár (szlovákul: Nové Zámky, németül: Neuhäus(e)l, latinul: Novum Castrum, törökül: Uyvar) város Szlovákiában. A Nyitrai kerülethez tartozó Érsekújvári járás székhelye. A város a Nyitra folyó partján épült, a Kisalföld északi részén fekszik. Lakói a 16. század végéig csaknem kizárólag magyarok voltak, ezután a háborúk hatásaként más nemzetiségek is megjelentek. Egészen a második világháború végéig a magyar elem maradt a domináns a városban. 2001-ben 42 262 lakosából 11 630 (27,52%) magyar és 30 631 (69,67%) szlovák volt. A város műemlékeinek nagy része a második világháború alatt megsemmisült. Ma elsősorban sportlétesítményekből találunk sokat itt. A városhoz tartozik Jánosmajor (Jánov dvor), Nyitrai-telep (Nitrianska osada) és a ma már nem létező Margithalma.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Közigazgatás 2.1 Városrészek 3 Demográfia 4 Történelme 4.1 Őskor 4.2 Középkor 4.3 A város alapítása és az érsekújvári vár 4.4 Változó idők – Érsekújvár különböző uralmak alatt 4.5 A nyílt mezőváros és a boldog békeidők 4.6 Az első világháború, Csehszlovákia és az első bécsi döntés 4.7 Kitelepítések, kényszermunkák, a szocializmus ideje és rendszerváltás 5 A város jelképei 5.1 Címer 5.2 Pecsét 5.3 Zászló 6 Legendák, mondák, történetek 6.1 Az érsekújvári cigányzenekar 7 Gazdaság 8 Intézmények 8.1 Alapiskolák 8.2 Középiskolák 8.3 Főiskolák 8.4 Szállók 8.5 Temetők 9 Nevezetességek 9.1 Plébániatemplom 9.2 Ferences templom és kolostor 9.3 Kálvária 9.4 Szentháromság-szobor 9.5 Zsinagóga 9.6 Szentháromság-kápolna 9.7 Szent Antal-kápolna 9.8 A Szűz Mária-kápolna 9.9 Szent Anna kápolna 9.10 Egyéb emlékek 10 Sport 10.1 Millénium sportcsarnok 10.2 Relax komplex (a fedett uszoda) 10.3 Téli stadion 10.3.1 FTC-Érsekújvár 10.4 Strand termálfürdő 11 Közlekedés 11.1 Útvonalak 12 Rendezvények 12.1 Porciunkula (Érsekújvári vásár) 13 Híres személyek 13.1 Érsekújvárott született 13.2 A városban élt 14 Testvérvárosai 15 Baráti városok 16 Források 16.1 Forrásmunkák 16.2 Külső hivatkozások 16.3 Lábjegyzet

[szerkesztés] Fekvése

Érsekújvár a Kisalföld északi részén – amelyet Szlovákiában Dunamenti-alföldnek neveznek –, a Nyitra partján található. A város az Érsekújvári-lapályon terül el, amely – mint neve is mutatja – régen kiterjedt mocsár volt. 119 m-es tengerszint feletti magasságban fekszik. 100 km-re van Pozsonytól, és 120 km-re Budapesttől. Teljes területe 7257 ha, melyből 5477 ha mezőgazdasági föld (a szántóföld 5040 ha-t és a szőlők 59 ha-t foglalnak el). A nem mezőgazdasági földből 196 ha erdő, a beépített rész 581 ha (1996). Érsekújváron keresztülfolyik a Nyitra folyó, 6 km-re keletre folyik a Zsitva, a várostól északra pedig a Tormás patak. A város területén található mesterséges tó a Bánya-tó (Nová Baňa).

[szerkesztés] Közigazgatás

Ma Érsekújvár az Érsekújvári körzet központja, a Nyitrai nagyobb területi egység, röviden Nyitrai kerület városa.

Alapításától fogva Nyitra vármegye része volt. 1872-ben Nyitra vármegyét 12 szolgabírói járásra osztották, melynek egyike lett az Érsekújvári járás nagysurányi székhellyel. 1908. november 30-án lett Érsekújvár ezen járás központja. 1918-tól 1922-ig a régi megyerendszer maradt érvényben, így továbbra is Nyitra megyében maradt. 1922-től 1938-ig a Nyitrai kerület része volt mint az Érsekújvári járás székhelye. Az első bécsi döntéstől (1938) a moszkvai fegyverszünetig (1945) ismét Magyarország része volt, ez idő alatt az ekkor létrehozott Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye székhelye volt. Hivatalosan csak 1939. július 15-étől lett megyei város. 1945 után az 1960-as közigazgatási reformig ismét a Nyitrai kerület része volt mint az Érsekújvári járás székhelye. 1960-ban megmaradt járási székhelynek és az új Érsekújvári járásba beolvasztották az egykori Párkányi járást is. A régi kerületeket megszüntették, Érsekújvár a Nyugat-Szlovákiai kerület része lett. A rendszerváltozás után 1998-ban visszaállították a Nyitrai kerületet, amelyet 2001-től különböző önrendelkezési jogokkal ruháztak fel.

[szerkesztés] Városrészek

A város több részre tagolható:

• Városrész: Újgúg (Nový Gúg)
• Lakótelepek: Bástya I (Bašty II), Bástya II (Bašty I), Dél (Juh), Folyópart (Nábrežie), Vasút előtt (Prednádražie), Nyugati lakótelep (Západ)
• Egyéb részek: Nagyliget (Veľký háj)
• Majorok: Jánosmajor (Jánov dvor)

[szerkesztés] Demográfia

A város lakosságának változása a történelem folyamán:

Év	Lakosság száma	Év	Lakosság száma
1694	1200	1880	10 584
1713	1525	1890	11 299
1731	2970	1900	13 204
1755	3873	1910	16 228
1779	4671	1940	23 306
1787	5167	1945	13 400
1811	5493	1946	18 710
1821	5957	1950	20 031
1830	6904	1961	22 041
1851	6936	1965	23 457
1857	7622	1991	42 923
1869	9483	2001	42 262

Nemzetiségi összetétel:

	Év (adatok százalékban)
	1700	1720	1890	1910	1930	1938	1991	2001
Magyar	61	46	71	91,43	45	88	31,10	27,50
Szlovák	25	36	8	5,94	42	9,5	66,82	69,70
Német	13	17	4	2	-	-	-	<0,1
Cigány	-	-	3	-	-	-	-	0,80
Zsidó	-	-	13	8,48	8	-	-	0,4

[szerkesztés] Történelme

[szerkesztés] Őskor

Érsekújvár környéke 1580 táján Érsekújvár I. vár Oláhújvár II. vár Bajcs Udvard Besenyő Bánkeszi Andód Anyala Farkasd Gúg Lék Nyárhíd Györök Nyitra Nyitra Zsitva Tormás

A területe már az újkőkorban lakott volt. A mai város területén elsősorban zselizi típusú kerámiákra találtak, az itteni település lakói növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkoztak. A feltárások során találtak itt bronzkori sírokat is. A bronzkori lakosok halottaikat égették és hamvaikat urnákba helyezték, emellett a sírokba különböző ékszerekre és munkaeszközökre akadtak. Az egykori Nyárhíd településrészen rablótámadás során zsákmányolt tárgyak kerültek a felszínre. Vaskori leletek kerültek elő a Bajcs határában található Ragonya területéről a Kr. e. 5–3. századból. Ezek trák-szkíta hamvasztásos sírok voltak, melyekben több vastárgy és korongozott kerámia is előkerült. A Kr. e. 2. századból római sírkövek maradtak az utókorra, melyeket az egykori Klein malomba (ezt 1972-ben felrobbantották) építettek be a római légiók pecsétes tégláival együtt. Nyárhídon terra sigilata kerámiát találtak, egyéb kerámiákkal együtt. A város délnyugati részén tárták fel a Kisalföld egyik legnagyobb avar-szláv temetőjét a 7–9. századokból. Összesen 528 sírt tártak fel, melyek közül 12 lovassír. Bennük nyakékeket, gyűrűket, bronz fülbevalókat, kerámiákat és állati csontokat is találtak. A település feltehetőleg kézműves-kereskedelmi jellegű volt, és a Via Bohemica („Cseh út”, későbbi nevén Via Magna, „Nagy út”) mentén feküdhetett. A 9–10. században érkeztek a területre a honfoglaló magyarok. Települést legkorábban a 11–13. században hoztak létre itt. Ezen korai települések közül négy feltártat és történelmileg igazoltat találunk: Nyárhíd, Lék, Gúg, Györök.

[szerkesztés] Középkor

A város a középkor során még nem létezett, így története a területén elhelyezkedő, fentebb említett négy község történetével egyezik meg. Ezen településeket 1691-ben csatolták a városhoz. Nyárhíd a mai városközponttól 3 km-re északra feküdt. Első említése 1183-ból származik, ekkor a község vámhíddal rendelkezett a Nyitra folyón. A községen haladt át a Via Magna, mely Budát és Prágát kötötte össze. A másik meglévő út észak felé, Privigyére vezetett. Nyárhíd királyi település volt egészen 1245-ig, amikor IV. Béla a kunoknak adományozta. A kunokkal jelentkező problémák miatt 1264-ben a király visszavette a községet, és a csútmonostori Szent Euszták premontrei kolostornak adományozta. 1295-ben Csútmonostor elcserélte a községet Esztergommal. Ettől kezdve az esztergomi érsek tulajdona lett.

Gúg nevét feltehetően alapítójáról kapta. Gúg a mai városközponttól 2,5 km-re feküdt a Nyitra folyó bal oldalán, a Berek nevű erdő mellett. A települést először 1295-ben említik, amikor az esztergomi érsek megvette a székesfehérvári johannitáktól.

Györök (néhol Gyorok) Udvard és Nyárhíd közötti gázlónál terült el. Első említése 1247-ből származik.

Lék a Komáromi és Naszvadi út kereszteződésétől északra, a Nyitra folyó bal partján terült el. A község a Pázmán nemzetség tulajdona volt. 1317-ben ez a község is az esztergomi érsek tulajdonába kerül.

[szerkesztés] A város alapítása és az érsekújvári vár

A mohácsi vész után, de kiváltképp Buda elfoglalását követően megnőtt az igény a végvárrendszer kiépítésére. Várdai Pál esztergomi érsek saját birtokai védelmében léki birtokán, a Nyitra bal partján elrendelte egy erődítmény építését. Az építkezés 1545–1546 között történt. Az ekkori erőd egy négybástyás egyszerű palánkvár volt, amely már elkészültekor is elavultnak számított, mivel facölöpjei gyorsan rongálódtak. A vár fejlődésének második szakasza Oláh Miklós (1493–1568) esztergomi érsek idejére esik. Ő megerősítette a palánkvárat. Ezt a várat Castrum Novumnak nevezték. Ekkoriban már magyar neveként az Oláhújvár kezdett elterjedni, éppen az érsek munkássága miatt. Oláh Miklós után Verancsics Antal lett az érsek. Az ő ideje alatt, 1571. július 7-én a bécsi Haditanács elhatározta, hogy a Nyitra jobb partjára egy új erődöt emel, mivel a régi várat annak kedvezőtlen helyzete és elavult volta miatt nem tudták tovább tartani. Ez az építkezés 1573-ben kezdődött meg, és 1580-ban fejeződött be. A várat Ottavio és Giulio Baldigara olasz építészek tervezték. Zserotin Frigyes vezette az építkezéseket (a Zserotin és Frigyes bástyákat róla nevezték el). A tervek alapján a vár egy várost foglalt magában, melyben derékszögű utcatrendszert alakítottak ki, téglalap alakú főtérrel. A vár hatszög alaprajzú volt, és hat fülesbástyája volt. Érsekújvár (Novum Castellum vagy Castellum Novum) így a kor egyik legkorszerűbb reneszánsz erődje lett. Hasonló várak Európában másutt is voltak, ilyen Károlyváros és Naarden erődje. A vár hat bástyájának a neve: Zserotin, Frigyes, Cseh, Forgách, Császár és Ernő bástya. A Zserotin és Frigyes bástyák az építésvezetőről, a Forgách bástya Forgách Simonról, a Dunáninneni kerület főkapitányáról, az

Ernő bástya Ernő főhercegről, Magyarország helytartójáról, a Császár bástya Miksa magyar királyról és egyben német-római császárról kapta a nevét. A Cseh bástya a cseh rendeknek az építésre felajánlott anyagi hozzájárulása miatt kapta a nevét. Az erődítmény két kapuja a Bécsi és Esztergomi kapu volt. Alatta összetett alagútrendszer húzódott. A várat vizesárokkal vették körbe, melybe a Nyitra vizét vezették. A várat Zserotin Frigyes 1580. október 2-án adta át Forgách Simonnak, aki így Újvár kapitánya lett.

1584–1585 között épült az érsekújvári plébániatemplom és a mögötte található plébániai iskola. Pázmány Péter a reformáció visszaszorítására ferencrendi szerzeteseket hívott a városba. 1631. május 24-én felszentelte a ferences templomot és kolostort. A főtér nyugati felében a várkapitány palotája állt, ahol fürdő is volt. A 16. század utolsó negyedében a kapitány palotája mellett építették fel a református templomot. Ez a templom már egy 1595-ös metszeten látható. Az erőd legnagyobb temploma volt. Az érsekújvári kálvinista gyülekezetnek két lelkésze volt. Ebben az időben és az idők folyamán háromszor székelt itt református püspök. Pázmány Péter az 1620-as években a főtér északi oldalán egyemeletes érseki palotát építtetett. Az 1600-as években a református templom mellett építettek fel egy kupolával rendelkező épületet, amely a református kollégiumnak adott otthont. A városban három temető volt, egy mindjárt a plébániatemplom mellett a váron belül, a másik kettő a ma is létező Szűz Mária-kápolna (1700-ban épült) és a Szent Háromság-kápolna (1722-ben épült) helyén, a váron kívül volt.

[szerkesztés] Változó idők – Érsekújvár különböző uralmak alatt

Az 1605-ös Bocskai-féle felkelés alkalmával Mátyás főherceg titkos megállapodást kötött Bocskaival, hogy a várat az ő kezére adja, mivel félt, hogy esetleg a török elfoglalná. A bécsi békében a várat visszakapták a császáriak. 1606-ban a császár a zsitvatoroki békében 20 évre békét kötött a portával. A béke azonban Újvárra nem köszöntött, mivel már 1620-ban Bethlen Gábor elindult elfoglalni a Felvidéket. 1621. július 16-án megostromolta Újvárt, és el is foglalta a várat. A rendek azonban hamarosan Bethlen ellen fordultak, így az 1621-es mikulovi békében elvesztette Újvárt. A törökök nem gondolták komolyan a császárral kötött békét, így többször portyáztak a Garam és a Vág mentén. 1652-ben Nagyvezekénynél Forgách Ádám érsekújvári várkapitány legyőzte a törököt, és kiszabadította az általuk ejtett foglyokat.

1663-ban Köprülü Ahmed nagyvezír vezetésével a török új hadjáratra indult. 1663. augusztus 6-án Forgách Ádám Köbölkútnál érte el a törököt. A csata a magyarok vereségével végződött. Újvárra gyorsan segédcsapatok érkeztek Komáromból és Győrből. Augusztus 8-án a törökök a vár alá vonultak, és augusztus 18-án elkezdték a vár ostromát. A váralját az ostrom előtt felégették és elpusztították a környéket, többek között ekkor pusztult el Lék, Gúg és Nyárhíd is. A törökök a Forgách, Zserotin és Frigyes bástyákat támadták, melyek gyengén voltak erődítve. Szeptember 22-én két szerencsétlen robbanást követően beomlottak a falak a Frigyes bástyánál, és a magyarok szabad elvonulás ellenében szeptember 24-én megadták magukat. A várat a törökök szeptember 26-án vették birtokba. Ezután megalakították az Újvári elájetet. Noha Érsekújvár csak 22 évig volt török kézen, a törökök nagy károkat okoztak a környéken. A Szent Adalbert plébániatemplomot török minaretté alakították, a református templomot pedig nagymecsetté. A katolikus templom képeit, szobrait és egyéb műkincseit kidobták és megsemmisítették^[1]. Az Újvári elájetnek ezen idő alatt két helytartója volt: Kurd Mehmed pasa és Kücsük Mehmed pasa. A török pasák az érseki palotában székeltek. A protestáns kollégiumot továbbra is iskolaként, illetve könyvtárként használták. A ferencrendi kolostort a törökök laktanyának, a templomot lőpor- és élelmiszerraktárnak használták.

Az 1680-as években XI. Ince pápa és a német rendek megelégelték a török jelenlétet Magyarországon, ezért rákényszerítették I. Lipótot, hogy űzze ki a törököt. Megalakult a Szent Liga, melyhez Lengyelország, a német rendek és Velence is csatlakoztak. 1686-tól az oroszok is háborút indítottak a török ellen. 1685. július 7-én érkeztek meg a szövetséges csapatok Újvár alá. Hannibal Heister és Aeneas Caprara megkezdte a vár ostromát az esztergomi kapunál. Augusztusra Ibrahim vezír segítséget küldött a vár felmentésére, azonban a segédcsapatokat Lotaringiai Károly főherceg csapatai 1685. augusztus 16-án legyőzték. 1685. augusztus 19-én fő támadást intéztek a vár ellen, és az hamarosan el is esett. I. Lipót a várat 1691-ben visszaadta Széchényi György esztergomi érseknek, aki 1691. október 29-én az Érsekújvárt a vár alatti terület kivételével városi rangra emelte. Az érsek kiűzte Érsekújvárról a protestánsokat, akiknek a temploma vagy az ostrom alatt, vagy azt követően semmisült meg. A kiváltságlevélben a városhoz csatolták a négy középkori települést (Nyárhíd, Lék, Györök és Gúg) is. 1733. június 6-án Eszterházy Imre egyesítette a váralját a várossal. A Városi Tanács a felszabadulás után az egykori református kollégiumban kapott helyet.

A kuruckor 1704-ben köszöntött Újvárra. 1704. november 16-án a várat harc nélkül birtokba vették a kurucok, majd Bottyán János lett a vár parancsnoka. 1706-ban II. Rákóczi Ferenc hosszabb ideig tartózkodott a várban.

Itt írta alá 1706. május 20-án a fegyverszünetet. 1708 szeptemberében Hanibal Heister lövetni kezdte Érsekújvárt, de bevenni nem tudta. Ocskay László kuruc brigadéros nem sokkal ez után átállt a császár oldalára. Jávorka Ádám hadnagy 1710. január 3-án elfogta Ocskayt, akit még aznap az újvári főtéren lefejeztek. Ezen a helyen ma egy bronz emléktábla áll (emléktáblát készítettek már 1929-ben, 1975-ben is, amelyeket a politikai változások miatt eltávolítottak). A császári seregek 1710. szeptember 14-én vették ostrom alá a várost, és szeptember 23-án el is foglalták. A kurucok itt adták ki a Mercurius Veridicus („Igazmondó Merkúr”) című hadiújság néhány számát. 1724–1725 között az érsekújvári erődöt III. Károly király parancsára lebontották. A vár körüli vizesárkot 1822-ben szüntették meg.

[szerkesztés] A nyílt mezőváros és a boldog békeidők

V. Ferdinánd 1843. február 1-jén megerősítette a város címerhasználati jogát. A 18. században Érsekújvár főleg mezőgazdasági jellegű település volt. A 19. században került csak sor jelentősebb mértékben a kézműipar elterjedésére, bár már kisebb-nagyobb próbálkozások előtte is megjelentek. A legrégibb céhet a cserzővargák alapították, még 1609-ben. 1816-ban már 325 iparos és kereskedő működött a városban. A kereskedelmet főleg betelepült idegenek (zsidók, szerbek, görögök, olaszok és örmények) tartották a kezükben. Az oktatás kiemelkedő jelentőségű támogatója volt Flenger Mihály (1771–1825). Az ő pénzügyi adományával alakult meg 1829-ben a róla elnevezett lányiskola. A cigányok 1782-ben telepedtek le Érsekújvárott, és megalapították a pérót (ezt az 1960-as években számolták fel). A zsidók csak 1840-től telepedhettek le. A városban az 1700-as évek elején pestis, 1831-ben kolera pusztított. 1764-ben már volt itt gyógyszertár. 1842-ben megalakult az algimnázium. Az első óvoda, mely Nyitra vármegyében az egyetlen volt, 1843-ban nyílt meg. Az 1848–49-es szabadságharcban Érsekújvár mint nyílt város nem vett részt a harcokban, de a különböző seregek gyakran keresztülvonultak rajta. 1848-ban a jobbágyság megszüntetésével Érsekújvár önállósodott, megszűnt az esztergomi érsekhez fűződő hűbéri viszony. Ettől kezdve a város élén polgármester állt. Ugyanebben az évben alakult meg a takarékpénztár. 1850-től a városban lovasezred állomásozott.

1850-ben nyílt meg a forgalom előtt a Párkánynána-Pozsony között a vasútvonal. Ezzel megteremtődött a vasúti összeköttetés Bécs és Pest között, melynek egyik csomópontja Érsekújvár lett.

1854-ben az érsekújvári tanítóképzőt áthelyezték Esztergomba. 1856-tól 1868-ig cigányiskola is működött a városban. 1859-ben épült fel a neológ zsinagóga (ez a második világháború alatt megsérült, majd lebontották). A hitközségben beállt szakadások miatt 1880-ban ortodox zsinagógát is építettek a városban. 1861-ben Simor János esztergomi érsek megalapította a Simor-leányiskolát. 1872-ben megszüntették a céheket, ezután több iparegylet (szabó, kovács, kalapos, cipész) keletkezett. Ezeken kívül jelentős volt még a malomipar és téglagyártás. Az első 13 kerekű malmot még Pázmány Péter alapította itt. 1883-tól évente rendszeresen marha- és lóvásárokat tartottak. A téglagyár pedig ADK (Adler–Deutsch–Kurtzweil) jelzésű téglákat gyártott. A téglagyárat eredetileg 1889-ben alapította Kurtzweil Gáspár. Kezdetben KG jelzésű téglákat gyárottak (Kurtzweil Gáspár Cserép- és Téglagyára). Eredetileg csak 30 alkalmazottat foglalkoztatott, évente 1,5 millió téglát gyártottak itt.

1893-ban felépítették a huszárkaszárnyát, 1896-ban a kórházat, 1902-ben a postát. 1905-ben megépült az evangélikus templom. A milleniumot kicsit megkésve ünnepelték a lakosok, hiszen a tervezett Kossuth- és Czuczor-szobrok csak 1906-ra lettek készen. Mindkettő Székely Ernő szobrász alkotása volt. 1906-ban a Rákóczi-szabadságharc 200. évfordulójának alkalmából mindkét szobrot felavatták a főtéren, amely akkor vette fel a Kossuth tér nevet. Emellett a város három emléktáblát is készítetett Tóth András debreceni szobrásszal, Bottyán Jánosnak a Népbank épületén, II. Rákóczi Ferencnek az érseki palotán (1703-ban itt lakott), Bercsényi Miklósnak pedig a ferences kolostor (1704–1708 között itt lakott) falán. Ezen emléktáblák közül már csak Bercsényié van meg, az érseki palotát 1945 után lebontották, a Kossuth-szobrot 1919-ben ledöntötték. A régi Czuczor-szobor 1945-ben tűnt el. A 19. század végén változás állt be a város mezőgazdaságában, mivel elkezdtek nagyobb mennyiségben gyümölcsöt és szőlőt termeszteni. 1900. május 1-jén indult be a Bánhegyi-féle bőrgyár, mely 1904-től már cipőt is gyártott. A gázgyár 1902-ben, a lengyár 1906-ban létesült. 1907-ben alakult meg az ESE, az Érsekújvári Sport Egylet. 1911-ben átadták a gimnázium új épületét.

[szerkesztés] Az első világháború, Csehszlovákia és az első bécsi döntés

Az első világháborúban a település nem sérült meg különösebben. Érsekújvár számára az első világháború vége új háborút hozott. A csehszlovák hadsereg (a mai Dél-Szlovákiában gyakorlatilag kizárólag csehekből állt) megérkezését a városba megelőzte egy rablóbanda, mely fosztogatott Érsekújvárott:

	Meglepő epizód volt a Virág-féle rablóbanda. A banda azt a célt szolgálta, hogy a csehek előtt betört egy-egy városba, ott a fölállított gépfegyverekkel, tüzekkel pánikot keltett. A megrémült lakosság a közelben levő cseh katonasághoz fordult segítségért. Olyan jegyzőkönyveket vettek föl, hogy a cseheket egyenesen úgy hívták be a városba, mint rendcsinálókat. Ezek a jegyzőkönyvek állítólag az antant főbizottsága elé kerültek.
– Baranyai József: A vesztőhelytől az internáló táborig

1919 június 3-án elfoglalta a várost a Magyar Vörös Hadsereg, azonban június 19–20. között a csehek ellentámadásában Érsekújvár elesett. Cseh oldalról elesett Jiří Jelínek őrnagy. Az új államhatalom rendeleteket foganatosított a magyarság ellen. Ledöntötték a Kossuth- és a Czuczor-szobrot, fokozatosan leépítették a magyar iskolahálózatot. Az 1920-as tanévben már megnyitották az első szlovák nyelvű osztályt. 1921-ben az állami gimnáziumot reálgimnáziummá alakították, 1924-ben megalapították az első állami népiskolát és polgári iskolát a Czuczor Gergely utcán. 1925-ben a gimnáziumot átvette a várostól a csehszlovák állam. Az 1935/1936-os tanévre már sikerült elérni, hogy több diák tanult a szlovák tagozaton, mint a magyaron. 1923. január 1-jétől Érsekújvárt nagyközséggé degradálták, bár Városi Tanácsát megtarthatta. Ugyanebben az évben szlovák nyelvű emléktáblát avattak Bernolák Antal sírjánál. 1921-ben a Szokol Testnevelési Egylet elkezdte építeni a Szokolház nevű sportházat. 1922-ben emellett avatták fel az elesett legionáriusok emlékművét. Felépült a Baťa üzletház. A Bláha és Aranyoroszlán Szállók tovább működhettek. 1923-ban megjelent Érsekújvárott az első autóbusz. 1924-ben kiépítették a vasutasnegyedet, ahová betelepített lakosokat költöztettek a nemzetiségi arány javítása céljából.

1928-ban vezették be az elektromosságot, és ebben az évben helyztek el emléktáblát Ján Majzon szülőházán. 1931-ben a zlíni Baťa Tamás megvette a helyi bőrgyárat, és további fejlesztéseket hajtott végre benne. 1932-ben Baťa repülőteret is épített itt. Ugyanebben az évben látogatott el Móricz Zsigmond is Érsekújvárra. Felesége, Simonyi Mária ugyanis érsekújvári származású volt. 1935. augusztus 18-án az egykori vár néhány kövének felhasználásával a Czuczor Gergely utcán emlékművet avattak a török uralom alól való felszabadulás 250. évfordulójának emlékére. 1933-tól fűszergyár is működött itt. 1934-ben megalapították a Matica slovenská helyi kirendeltségét.

1937-ben a Bernolák téren szobrot emeltek Bernolák Antalnak. 1938-ban múzeumot létesítettek az Aranyoroszlán Szállóban. Tatarik Emil (1887–1957) ugyanebben az évben nyitotta meg a Strandot – a helyi szabadtéri fürdőt. 1938-ban Érsekújvár volt a Felvidék 4. legnagyobb városa Pozsony, Kassa és Nagyszombat után. Az első bécsi döntés értelmében 1938. november 8-án Érsekújvár visszakerült Magyarországhoz. A bevonuló magyar csapatok ledöntötték a legionáriusok emlékművét. A Szent Jobbot szállító aranyvonat 1939. április 30-án érkezett Érsekújvárra. Érsekújvár 1939. július 15-étől megyei város lett. A református templomot 1942-ben adták át. A templomot 1957-ben újították fel. A gimnáziumot visszanevezték Pázmány Péter Gimnáziumnak. 1944. március 19-én a Margaretha-terv értelmében a német katonaság elfoglalta Magyarországot.

Megkezdődött a holokauszt. 1944. július 13-án az újvári zsidóságot koncentrációs táborba szállították. A 4800 zsidóból 4386 meghalt Auschwitzban. 1944. október 7. és 14. között és a 1945. március 14-i bombázások alkalmával a város kétharmad része elpusztult, a bombázások következtében 4000 lakos halt meg, 3394 házból 2023 lakóház pusztult el. A romokat még 1946-ban is takarították. 1945. március 29-én a II. ukrán front elérte a várost, így Érsekújvárott befejeződött a második világháború.

[szerkesztés] Kitelepítések, kényszermunkák, a szocializmus ideje és rendszerváltás

1945 után sem köszöntött Érsekújvárra a béke. Az önkormányzatot megszüntették, majd helyette egy főleg idegenekből álló Közigazgatási Bizottságot hoztak létre, melyet a Szlovák Nemzeti Tanács nevezett ki. 1945. április 24. óta a városban Járási Nemzeti Bizottság működött. Ekkor a szlovák lakosság 50%-a a Demokrata pártra, 40%-a a Kommunista pártra, 8%-a a Munka Pártra és 2%-a a Szabadság Pártra szavazott. A háború befejezését követően egyfajta „népvándorlás” volt jellemző egész Európára. Érsekújvár vidékére is elsősorban olyan betelepülők érkeztek Észak-Szlovákiából, akik a náci kollaboráns Szlovák Állam idejében aktív politikai tevékenységet folytattak. Itt aztán mint a szlovakizáció képviselői tevékenykedtek. 1947-48-ra megérett a helyzet a magyar lakosság kitelepítésére is. Mivel erre Beneš a németek kitelepítésével ellentétben nem kapott nemzetközi jóváhagyást, ezért csak lakosságcseréről lehetett szó. A lakosságcsere elsősorban a tehetősebb polgárokat érintette. 1946-ban felállították Újvárban a Körzeti Betelepedési Hivatalt, amely az Érsekújvári, Ógyallai és Verebélyi járásokban bírt joghatósággal. Magyarországra 252 családot telepítettek ki, melyből 132 család birtokolta az újvári határ 45 %-át. Helyükre 244 család (1500 személy) érkezett Békéscsabáról.

Az érkezőket anyagi jólétről biztosították, melyet meg is kaptak. Ez később konfliktus-forrás lett, mivel az újonnan érkezettek nem értettek a földműveléshez, felélték a nagy házakat, majd általában a földekkel együtt drága pénzen továbbadták őket. Így a mezőgazdasági termelés visszaesett. Míg a kitelepítettek római-katolikusok voltak, a betelepülők evangélikusok. A reszlovakizáció emellett zajlott. A hivatalos állami ideológia szerint Szlovákiában nem éltek magyarok, csak az 1000 éves elnyomás alatt elmagyarosított szlovákok. Így a helyi lakosságot arra bírták rá, hogy vallják magukat szlováknak. Aki ezt vonakodott megtenni, azt kényszermunkára és kitelepítésre ítélték a Szudétavidékre. Az első reszlovakizációs dekrétumot 1948. január 11-én adták ki. 1948 februárjában kormányválság keletkezett, a Demokrata Párt megerősítette kereszténydemokrata irányultságát, a szociáldemokraták viszont megerősítették a szövetséget a kommunistákkal. Ezen kormányválság eredményeképp kommunista kormány alakult. Újvárban is megalakult az Járási Akciós Bizottság, mely február 28-án felvonulást tartott. A kommunista párt rövid időn belül betiltotta a többi pártot. Elkezdődött a kollektivizálás, az államosítás és a vallás üldözése. 1948-ban Dél-Szlovákia egyik legnyagobb gyárát a Baťa cipőgyárat államosították. Ezt hamarosan átépítették az elektrotechnikai Elektrosvit gyárrá. Több új vállalatot is alapítottak a városban, köztük a Milexet (tejüzem), Vunart, Slovliket és a Teslát (elektrotechnikai). Felépült az új híd, a vasúti negyed (a köznyelvben csak: "három hidak után"), átadták az új kórházat. Ez a gazdasági fellendülés a 60-as évek közepéig töretlen volt, azután lassult. Az 1968-as eseményekbe a helyiek röplapok terjesztésével (Szocializmus Emberi Arccal) kapcsolódtak be. 1968. augusztus 20-án a Varsói Szerződés államai elfoglalták az országot. Elkezdődött a normalizáció. Erre az időre esik a lakótelepi építkezések nagy része. A Jednota bevásárlóközpont építését 1971-ben kezdték meg és 1976-ban adták át. 1989-ben Érsekújvár Fő terén is volt egy gyűlés, melyre a Nyilvánosság az Erőszak Ellen nevű párt tagjai is eljöttek. 1990. júniusában megalakult Érsekújvárott is az önkormányzat. 1993. január 1-jétől, Csehszlovákia felbomlásával a város a Szlovák Köztáraság része lett. 1996-ban a köztársasági elnök látogatott a városba. A Fő téren újra felállították a Szentháromság-szobrot, több személyt rehabilitáltak. Emlékművet avattak a deportált zsidóknak és a második világháború befejezésének 50. évfordulójára. Megépült az új kultúrközpont, a vásárcsarnok, és a Millenium sportcsarnok.

[szerkesztés] A város jelképei

[szerkesztés] Címer

A város címerében zöld mezőben ezüst színnel a csillag alakú vár van ábrázolva. A címerkészítők címertanilag a várat egyedülállóan jelenítették meg, mivel a címerben láthatók a bástyák elővédművei is, melyekből összesen hat darab van háromszög alaprajzzal. A címer közepén kör alakú főteret ábrázoltak, melyből hat irányba indulnak ki az utak a bástyák irányában. A címert először V. Ferdinánd 1843. február 16-i címerlevelében engedi használni. A miniatúrába azonban olyan elemek is belekerültek, melyek a heraldika szabályainak ellentmondanak, nevezetesen zöld mezőben piros erőd és klasszicista ábrázolási elemek.

A címerhasználatot 1979. december 11-én újították meg. A várat egy koragót pajzsba helyezték, ami kicsit anakronisztikus, hiszen a koragót pajzs használta a 14. századra tehető, a várat pedig a 16. században kezdték építeni. A pajzsot később kicserélték alul ívelt későgót pajzsra, amely már megfelelő. A címer használata:

• a város pecsétjén,
• a polgármester jelképeiben,
• a tiszteletbeli polgár és egyéb emléklapokon,
• az érsekújvári Városi Hivatal épületén,
• a város tanácskozó és ülésező termeiben,
• a város területének megjelölésében,
• a városi képviselők és a Városi Hivatal dolgozóinak igazolványán,
• a Városi Rendőrség és Tűzoltóság egyenruháin és járművein.

A címer használatát írásos dokumentumokon, illetve a címeres pecséteket csak akkor alkalmazzák, ha a város szerveinek döntéseiről, illetve rendelkezéseiről van szó, valamint különleges események alkalmával. Címerrel ellátott levelezőpapírt csak a Városi Hivatal és a polgármester használ. A város címerének számít a címer egyszínű megjelenítése fémből, kerámiából vagy egyéb anyagból. A városi címert a polgármester előzetes engedélye alapján ingyenesen jogi és magánszemélyek is használhatják, ha a város népszerűsítéséről és képviseletéről van szó. A térítési díjat a címer vállalkozói célokra történő felhasználására a Városi Tanács szabályozza.

[szerkesztés] Pecsét

A városi pecsétet a címer alkotja, mely körül Mesto Nové Zámky (Érsekújvár város) felirat látható. A pecsét a polgármesternél van letétben. A pecsét használata:

• jelentős dokumentumok és rendelkezések hitelesítésére,
• a tiszteletbeli polgár emléklapon,
• egyéb, a polgármester vagy a Városi Tanács által meghatározott esetekben.

[szerkesztés] Zászló

A városi zászló két vízszintes sávból (fehér és zöld) áll, melyek magasságának aránya 1:1. Fordítottan helyezkednek el a színek Vágújhely zászlóján. A felső sáv ezüst vagy fehér, az alsó sáv zöld. Hasonlóan, mint az ország más városainak zászlói, az érsekújvári is úgynevezett fecskefarokban végződik (arányai 2:3). A címert a polgármester és a város szervei használják hivatalos és ünnepélyes alkalmakkor olyan módon, hogy a hivatali épületeken vagy azon épületeken, melyekben az eseményt megrendezik, kifüggesztik. A zászló használatát a polgármester szabja meg. Ha a városi és állami zászlót együtt használják, a két zászlót azonos magasságban függesztik ki és az állami zászló elölnézetből a városi zászló bal oldalán van.

A városi zászló használatánál be kell tartani:

• a zászlón nem lehet semmilyen szöveg, ábrázolás, kép, szalag
• a zászlótartó oszlopon a városi zászlót kivéve nem lehet más zászló
• a városi zászlót tilos használni sérült vagy piszkos formában

[szerkesztés] Legendák, mondák, történetek

[szerkesztés] Az érsekújvári cigányzenekar

Érsekújvárott a vasút megépülése után a helyi cigányzenekar a Rákóczi-indulóval fogadta a beérkező és távozó vonatokat. Ez a jó szokás fennmaradt egészen az első világháború végéig, bár a Bach-korszakban be volt tiltva. Az első világháború után a bevonuló cseh csapatok a magyar cigányzenét betiltották. 1938-tól aztán 1944-ig ismét játszhattak a cigányok. A világháború után aztán többet senkinek nem jutott eszébe ezen szokás felújítása. A cigányzenekar alapításáról a következő legendák maradtak fenn^[2]:

A legenda szerint egy újvári származású esztergomi kanonok nagyon szeretett szerenádokat adni beöltözése előtt. Végrendeletében ezért a vagyonát az újvári muzsikus cigányokra hagyta, akiknek meghagyta, hogy az újvári állomáson mindig cigányzenével fogadják és búcsúztassák az utasokat.

Egy másik történet szerint az Érsekújvár környéki vadászatok adták a cigányzene alapját. A vadászatok után az urak bejöttek mulatni a városba. Mivel az urak szerették a cigányzenét, gyakran kérték a prímást. Így esett meg, hogy a mulatságokon az akkori idők leghíresebb bandája játszott, Kolompár Komlós Lajos vezetése alatt. Az egyik urat azonban ki kellett a bandának kísérni az állomásig és míg el nem ment a vonat, addig játszaniuk kellett. A muzsika a vonat utasainak is tetszett, ezért pénzt dobtak a cigányoknak. Ekkor az úr így szólt Ugron Gábor Lajos prímáshoz: „Ezt megcsinálhatjátok máskor is.” Azóta napi négy alkalommal játszott a cigányzenekar az újvári állomáson.

A harmadik legenda szerint Teleki Sámuel a híres Afrika-kutató tért haza egyszer és az újvári állomáson utazott keresztül. Amikor a vonat beért az állomásra, megcsapta a fülét a cigányzene. Kinézett az ablakon, és látta, hogy valamilyen oknál fogva a cigányok éppen a vendéglőben zenéltek. Annyira megörült, hogy hosszú évekig tartó utazása után ismét hall otthoni cigányzenét, hogy rögtön alapítványt tett, melynek járulékából bizonyos összeget kap az a cigányzenekar, amely az utasokat zeneszóval köszönti.

Sokan hallották az újvári cigányzenét. Az átutazó perzsa sahnak a perzsa himnuszt is eljátszották. A hagyomány úgy tartja, hogy Erzsébet királyné is átutazott Érsekújváron, és nagyon meghatotta a cigányzene.

[szerkesztés] Gazdaság

• Élelmiszer- és konzervipar (Novofruct)
• Elektrotechnikai ipar, világítástechnika (Osram, Ami, Orgeco, Helios Lighting, Sventex)
• Hűtőtechnika (Pastorkalt)
• Fa- és műanyagipar (műanyagablakok és asztalosság) (Plasted)
• Gépipar (Asn Metal, Vunar)
• Szállítás (Delta NZ Trans, Baltrans)

[szerkesztés] Intézmények

• Újkórház – 1982-ben épült a Tóth József utcában (ma Slovenská ulica). Tizenhárom emeletes épülete ma Egyetemi Kórházként működik és Dél-Szlovákia egyik legjobban felszerelt kórháza. [1]
• Vasútállomás – Az új vasútállomást 1966-ban kezdték kialakítani, Fifík építész tervei szerint készült. 1971. május 22-én a közlekedési miniszter jelenlétében adták át ünnepélyesen a forgalomnak.

[szerkesztés] Alapiskolák

Az alapiskola a szlovákiai magyar szóhasználatban a magyarországi általános iskola megfelelője. A szó a szlovák základná škola tükörfordítása.

• Czuczor Gergely Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola
• Dévényi Utcai Alapiskola (Devínska)
• Bethlen Gábor Utcai Alapiskola (Základná škola Gabriela Bethlena)
• Vár Utcai Alapiskola (Hradná)
• Hídi Alapiskola (Mostná)
• Rakparti Alapiskola (Nábrežná)
• Az Egykori Simor Alapiskola
• Speciális Alapiskola (Egykori Flenger-intézet)

[szerkesztés] Középiskolák

• Pázmány Péter Magyar Tannyelvű Gimnázium
• Szlovák Gimnázium
• Jedlik Ányos István Elektrotechnikai Szakközépiskola
• Közgazdasági Szakközépiskola

[szerkesztés] Főiskolák

• Pozsonyi Közgazdaságtudományi Egyetem kihelyezett Kereskedelmi Kara
• A trencséni Dubček Egyetem kihelyezett Szociális-Gazdasági Kapcsolatok Kara
• A pozsonyi Közgazdasági és Közigazgatási Vezetőképző Főiskola kihelyezett képzése.

[szerkesztés] Szállók

• Korzó Szálló
• Sporthotel
• Hubert panzió
• Epicure
• Grand hotel
• Priemstav Szálló

[szerkesztés] Temetők

• Tóth József utcai (Slovenská ulica) zsidó temető
• Tóth József utcai (Slovenská ulica) köztemető – Benne található egy kápolna romos állapotban.
• A Szent József temető (1926-tól működik) a Nyitrai úton

Már felszámolt temetők:

• Babka temető
• Panca-dombi temető

[szerkesztés] Nevezetességek

[szerkesztés] Plébániatemplom

A Szent Kereszt-templomot eredetileg 1584-1585 között építették, azonban már 1572-ben létezett itt egyházközség Török János plébános vezetése alatt. Eredetileg egy késő gótikus stílusú egyszerű templom volt, melyet többször átépítettek. Először a Bocskay-felkelés alkalmával 1605-ben Homonnai Drugeth Bálint foglalta el Érsekújvárt és vette el a templomot a katolikus hívektől. Ezen felkelés után a templom olyan mértékben megsérült, hogy csaknem az egészet újjá kellett építeni 1611-ben. Ekkor Forgách Ferenc esztergomi érsek szentelte fel a templomot Szent Adalbert tiszteletére. Pázmány Péter 1633-ban újra kijavítatta a templomot és a templomnak egy Mátyás korabeli gótikus ezüst szentségtartót adományozott, melyet az érsek kapott Kun László szatmári kapitánytól ajándékba. A templom 1663 és 1685 között minaret volt, míg az egykori református templom volt a nagymecset. 1693-ban Széchényi György esztergomi érsek újítatta meg. Az ő emlékét hirdeti a bejárat feletti felirat, miszerint: „Georgius Széchényi Archi-Episcopus Strigoniensis Anno 1693” (Széchényi György Esztergomi érsek az Úr 1693. évében). A felújítás után Széchényi Pál kalocsai érsek szentelte fel a templomot 1694. november 29-én az Úr mennybemenetelének tiszteletére. Egy, a templom falán fennmaradt vers, Kudlik Sándor pap 1723-ban íródott szerzeménye szerint:

	Barbareis expost dextris dum strata iacerem, Erixit rursum Széchényiana manus. Postea bombarum tactu lacerata patebam; Sed per Saxoniae sum renovata Ducem.
– Alexander Kudlik, 1723

1787-ben Batthyány József érsek javítatta ismét a templomot. 1810. május 9-én a templomot és a plébániát is elpusztította a városi tűzvész, melyből csak a sekrestye és az örökláng maradt meg. 1811-ben mindkettőt megújították. A templom főkapuján máig megmaradt a felirat: „Et tandem tristes caroll nost fata per ignes tota cints tali sto reparata stav 1811.” 1867-ig azután a templom jellgzetes későbarokk és klasszicista elemekkel volt díszítve. 1867. július 19-én egy erős vihar ledöntötte a templomtornyot, ami rászakadt a templomra és betörte annak boltozatát. Nem sokkal ezután egy gyors javítással a legsúlyosabb hibákat kijavították. 1877-ben azután Simor János Lippert József építész tervei szerint megújítatta az egész templomot. Simor János a szentségtartót 369 forintért megjavítatta és 16 ametiszttel és 9 rubinnal díszítette. A templom ezen felújításakor neoklasszicista stílust kapott és ekkor alakították ki a kör alakú ablakokat is. A templom érdekessége lett, hogy a templom toronysisakja és a toronytörzs azonos magasságú. 1877. október 21-én maga Simor János szentelte fel az új templomot a Szent Kereszt tiszteletére. A templom utolsó jelentős felújítását 1996-ban végezték, amikor kicserélték a padlózatot és megújították a templombelsőt.

[szerkesztés] Ferences templom és kolostor

A Szent Ferenc Stigmatizációja (sebhelyei) ferences templom (Barátok temploma) és kolostor az 1626 és 1631 közötti időben épült. Bejárata felett ma is olvashatjuk: PAX INTRANTIBUS, azaz békesség a betérőnek. A ferencesek köszöntése PAX ET BONUM, áldás és békesség, tükröződik ezen a feliraton. Ma is szeretettel fogadnak minden jószándékú látogatót. A templom felszentelését Pázmány Péter végezte 1631. május 24-én. Vélhetőleg ez még csak egy alacsony templom volt zsindely tetővel. Hasonló módon a mainál jóval kisebb volt a kolostor is. 1663-tól a török tisztek lakták a kolostort, a templomot pedig raktárnak használták. A templomtornyot itt is minaretté alakították. 1685 után a templomot és kolostort megújították és Sorman Péter a ferencesek milánói generálisa szentelte fel. A Rákóczi-szabadságharc alatt Bercsényi lakott a kolostorban, amit a kolostor külső falán az első emelet magasságában látható emléktábla igazol is.

Bercsényi a kolostort az eredeti stílus szerint kibővítette. A 19. század végén Bálinth építész tervei szerint egy újabb felújítást hajtottak végre